MARINA CVETAJEVA: VERSEK BLOKHOZ 5
Írta: Szollosi David Dátum: április 24 2016 07:02:41
H
Moszkva – nékem szép, fényes kupolák!
Moszkva – nékem lágy harangszerenád!
Megcsodálhatom sírjaik sorát:
Cárok, cárnők pihennek itt.
Teljes hír
Стихи к Блоку
5
У меня в Москве -- купола горят!
У меня в Москве -- колокола звонят!
И гробницы в ряд у меня стоят,-
В них царицы спят, и цари.
И не знаешь ты, что зарей в Кремле
Легче дышится -- чем на всей земле!
И не знаешь ты, что зарей в Кремле
Я молюсь тебе -- до зари!
И проходишь ты над своей Невой
О ту пору, как. над рекой -- Москвой
Я стою с опущенной головой,
И слипаются фонари.
Всей бессонницей я тебя люблю,
Всей бессонницей я тебе внемлю --
О ту пору, как по всему Кремлю
Просыпаются звонари...
Но моя река -- да с твоей рекой,
Но моя рука -- да с твоей рукой
Не сойдутся. Радость моя, доколь
Не догонит заря -- зари.
7 мая 1916
__________________________________
Versek Blokhoz
5
Moszkva – nékem szép, fényes kupolák!
Moszkva – nékem lágy harangszerenád!
Megcsodálhatom sírjaik sorát:
Cárok, cárnők pihennek itt.
Nem tudod, hogy nincs hajnalórán jobb,
Mint a könnyű lég, Kreml, a templomok!
Nem tudod, hogy én ott imádkozok
Érted, hozzád, míg estelik!
Névád felett jársz, szép hidak között,
Én meg állok itt Moszkva-part fölött
Fejem hajtva le, míg folyó mögött
Lámpák fénye eggyé folyik.
Álmom vitted el, mert szeretlek én,
Álmom vitted el, néked szentelém,
Itt, midőn a Kreml összes szegletén
Ébred mind, ki harangozik…
Ám folyóm, karom, mint folyód, karod,
Egymást nem leli, Kedves, itt-amott,
Míg nem éri be rózsás alkonyod
Végre már az enyémet itt.
1916. május 7.
* * * * *