Újra itthon
Madártrilla lombok alatt,
édes otthon rég láttalak.
Léleksimogató emlékképek,
a gyermekkor varázsát,
gondolatban felidézem...
Erdőn-mezőn völgyben járok,
kis falumnál szebbet nem találok.
Rába folyó, fák közt rohan,
örvénylő, kanyargó sebes folyam.
Utam a régi, kitaposott
vadvirágokkal körülölelt,
ismerős ösvényen halad.
A szülőföld varázsa
örökre velem marad.
Újra itthon, hazaértem,
házak között magasló templom
tornyát, könnyezve nézem.
Tornácos ház, meszelt fala,
a kutyám farkát csóválva,
játékosan, elém szalad.
A szeretetkincs, az otthon melege,
míg élek a szívem féltett érzése.
2016. április 24.