Én asszonyom, én még fiatal vagyok, a bor kívülről tudja énem,
a rabszolgaszemek szüzeket hurcolnak véremben,
hogy is tudnék gyermekként visszajönni, s lenni az aki voltam,
mikor virágzik a húsom és a gyönyör hálójában vigadozom a borral.
Még fiatal vagyok asszonyom, mindet jól elrendeztem,
megértem, ha kiesek álmaiból, egyensúlyozok szívesen,
s ha a fény göröngyeit enném elégedetten
nem férnék a bőrömbe, mert oroszlánnak születtem.
Én asszonyom, fiatal vagyok még, a hátam szép és egyenes,
szeretnék étkezni üstökös kis mellbimbóiból,
hogy a lelkemben csak az ég növekedjen, és csillagok a szívemben,
rácáfolva, hogy a hajam már hó fedett..., de minden piruettem sikeres.
Még fiatal vagyok asszonyom, fiatal, látja pont ezért nem hiszek magának,
bár mennyire is mondogatja, hogy az idő körmeit hegyezi egy hasításnak,
és felém irányítja hirdető nyilait. Fiatal vagyok...
Jó éjt, be jó magának!