Színvarázs
Kavargó gondolat ébred,
Komótosan, moccanva éled,
Osonva itatja át lényed,
Rajzoltat titokzatos képet.
Mint foszforeszkáló ékkövek,
Szinekbe bujtatott érzelmek,
Haltesten csillogó pikkelyek,
Fátyollal libbenve sejlenek.
Violaszín kék-fehér erezet,
Karneváli virgonc fergeteg,
Hozzá kis zöldes-barnát keverek,
Az epitomé lágyan tekereg.
Kék, piros, zöld villogva kevereg,
Pörögnek száguldva a kerekek,
Távolban neonfényű üzenet,
Mágnesként igézi a szemedet.
Elhagyván vadul tajtékzó vizeket,
Révbe ért hajóim szépek, kecsesek.
Vörös-arany napfényben fürödnek,
Körtáncot járnak apró porszemek.
Vihar tépte, rongyos, kócos fellegek,
Lilás-szürke árnyak ülnek domb felett.
Azúrkékből fakuló könnyű átmenet,
Megfáradt tekintet rajta pihenhet.
Délelőtt újszerű álmok születnek,
Városom kockái sorsokat rejtenek.
Az alkony már bágyadtan szendereg,
Zajos tegnapok emlékként rögzülnek.
Világom darabkái most útra kelnek,
Lelkedbe osonva tán tanyát vernek,
Illanó virágként még átölelnek,
Majd mint pillangó elröppennek.
Fava 2016.4.20
Bujdosó Mária kiállításának megnyítójára