Menyegző
Írta: iytop Dátum: Május 01 2016 09:20:11
V
Amikor két ember egymásnak, egy kapcsolatnak időt szán,
akkor tudomást szereznek arról, hogy elárulják önmagukat,
bár a szándékuk nem az, hogy elfojtsák érzelmeiket, hanem,
hogy biztonságot teremtsenek, hogy felszínre kerüljenek, és mindezt láthassák.
Teljes hír
Amikor két ember egymásnak, egy kapcsolatnak időt szán,
akkor tudomást szereznek arról, hogy elárulják önmagukat,
bár a szándékuk nem az, hogy elfojtsák érzelmeiket, hanem,
hogy biztonságot teremtsenek, hogy felszínre kerüljenek, és mindezt láthassák.
Társaságuk egy közlés, egy részesítés, tájékozódás az életben,
kölcsönös szövetség, melyben sok a bátorság, a felelősség, amely megszünteti a vádakat...
csak akkor lesznek egyenlő partnerek az élet táncában,
ha a szívek kinyílnak, eleinte csak kissé, a későbbiekben egyre nagyobbra, nagyobbra,
hisz igazából akkor lesznek egyek, szentek, akkor nem fog létezni a különforrású szeretet.
Mindannyiunknak lesz egy fénysugara,
amely megvilágítja a szív közepét, és elterjed mindenhová,
feloldásával elválasztja a bűnt, és így megkereszteli a bűnösséget
egy csokor virággal.
Mindezek az emberek persze szerencsések.
Szerencsések, mert még rengetegen vannak, akik keresik a szerelmet, mindent elkövetve.
Ők nem veszik észre, hogy eltávolítják ezen tetteikkel azt akit szeretnének,
de végül is, ki a szerető!
A férfi és a nő csak az odaadás tükre a valósággal szemben,
mert akkor amikor veled van a béke, és akit szeretsz veled van,
benned él,és amikor elárulod bármivel is magad, az akit szeretsz megsirat.