Köszönök, anyóka.
Lelépsz most az útra
- nem lát már rendesen –
ki-rándul alóla.
Nádbuga hajlik,
szél kerekedik.
Amott a boltocska,
otthon az unoka,
szatyorban pogácsa;
szekér zörög tova…
Nádbuga hajlik,
szél készülődik.
Viszi a harangot
illatos mezőre,
keresztbe tör’ egy ág,
fejfa lesz belőle.
Nádbuga hajlik,
szél sugdos valamit.
Szatyorban pogácsa.
Bokrosodnak lovak;
folyóvíz elmos most
túljárdát, partokat.
Szél kerekedik,
nádbuga hajlik.
Hol vagy, hol, apóka?
- „zajba gázol lábam” –
hörpölöd a levest,
s nincs hozzá pogácsa?
Nádbuga ledől,
szél fut át a parton.
Nyerítőz’ ezer ló,
sok megvadult szekér…
Vigyázz, jaj, anyóka,
köszönésre éhes.
Hajlik a nádbuga;
a szél imádkozik…
Voltál! – odaszánva
csoda-paripáknak.
Nádbuga lehajlott;
kinyújtózik szára.