Van hazám, de nincs otthonom,
éjjel, nappal utcán lakom.
Nem lopok, és nem koldulok,
akkor eszem, mikor kapok.
Kotorászok a kukákban,
már sok szép holmit találtam,
eladom a boltok előtt,
veszek rajta kis betevőt.
Adományból öltözködöm,
amit kapok, megköszönöm.
Ilyen lett a szép új világ,
semmi másért itt nem hagynám.
Naphosszat az utat rovom,
sok emberrel találkozom.
Mindenki boldognak látszik,
senki sem az, épp csak játszik,
Álmodik a túlvilágról,
a mennyei boldogságról.
Ott van az igazi haza,
gyere pajtás, menjünk haza!