Nem várt halál
/Nászom emlékére /
A Tisza tavaszi köntösébe öltözött,
a parti fákat lebegteti a langyos szél.
Tisza partján a komp is már búsan kikötött,
valakire vár, aki már sajnos nem él.
A parton lassú léptek koppanása,
elszáradt fűzfaágak hullnak a víz alá,
amott ficánkoló halsereg csobbanása,
család és barátok könnyeit nyeli az ár.
Ünneplőbe öltözött a gyászoló család,
fájó sóhajok szállnak a borús ég felé,
szíveket hasít a nem várt hirtelen halál,
Tisza vize várja, vigye Őt az Úr elé.
A mély folyó vitte fáradt tested hamvait,
bedobott gyönyörű színes rózsákkal kerítve,
az élet és halál megvívta kegyetlen harcait,
de így döntöttél, mentél a fénnyel karöltve.
Idő egyre csak rohan, enyhül a fájdalom,
ott már nem fáj semmi, hol messze kikötöttél,
csak fény van, szeretet, béke és nyugalom.
Mindenkit itt hagytál, kiket nagyon szerettél.
Nyugodjál békében!