Sehnsucht
Es schienen so golden die Sterne,
am Fenster ich einsam stand
und hörte aus weiter Ferne
ein Posthorn im stillen Land.
Das Herz mir im Leibe entbrennte,
da hab' ich mir heimlich gedacht:
Ach, wer da mitreisen könnte
in der prächtigen Sommernacht!
Zwei junge Gesellen gingen
vorüber am Bergeshang,
ich hörte im Wandern sie singen
die stille Gegend entlang:
Von schwindelnden Felsenschlüften,
wo die Wälder rauschen so sacht,
von Quellen, die von den Klüften
sich stürzen in Waldesnacht.
Sie sangen von Marmorbildern,
von Gärten, die überm Gestein
in dämmernden Lauben verwildern,
Palästen im Mondenschein,
wo die Mädchen am Fenster lauschen,
wann der Lauten Klang erwacht,
und die Brunnen verschlafen rauschen
in der prächtigen Sommernacht.
_________________________________
Vágyódás
Már csillaghad aranylott fennen,
S én ablakban egymagam
Hallottam, messze a csendben
Egy postakürt-hang rian.
A keblemben szívem parázs lett,
És titokban azt gondolám:
Ó, vélem ki járna egyet
Ily bársonyos nyáréjszakán?
Két ifjú legény vidáman
Vonult a hegyszirten át,
S én hallgattam a néma tájban
Kettejük vándordalát:
Szédítő sziklák közéről,
Hol erdő rejtőz, neszező;
Források hűvös vizéről,
Mely zajjal tör éjt elő.
Daloltak márványkövekről,
És kertekről, melyek fölött
Lomb sötétlik alá a hegyről;
Meg várakról, holdfény között,
Hol ablakban lányok fülelnek,
Hogy lantszó majd ébred talán,
Míg álmos szökőkutak csengnek
E bársonyos nyáréjszakán.
* * * * *