Ideje az öregségen gondolkodni
kezdek lassan megváltozni.
Egyre többször arra riadok
hogy a gyerekkoromról álmodom.
Morgós vagyok, zsémbes, fáradt
nem értékelem a tréfákat
ha nem alszom ki a nyolc órámat.
Néha elfelejtem, mi is volt a múlthéten
ellenben, a gyerek csínyekre jól emlékszem.
kamaszkorom nyaraira, az Orfűi táborokra.
Talán az is biztos jele?
Változás állt be a merevedésembe.
Ami tíz éve, még öl alatt volt kemény, sudár
az most derék tájon, már fáj csupán.
Nehezek a lábaim, cserbenhagynak az izmaim.
Elcsigázottan fekszem
fáradt vagyok, ha ébrednem kell.
Régen, csak kiugrottam az ágyból
ma az is fáj, ha kimászom
ez mellett folyton fázom
már nem vagyok egy „leány álom”…
Győr, 2016