Kikelet -szorongással Írta: Eta-Etusom Dátum: Május 09 2016 14:28:03M
Nem lehet,hogy a tolvaj idő megszegje
Erővel, zúzva csenje el, megint
A reggelem meghitt csend-perceit.
Teljes hír
Hamvas zöld, dús és friss lomb integet ,
Ezen néha hosszan elrévedek,
Mázas bögre, illatos tea felett.
Elhessegetem, csak szenderegjenek ,
Az ébredező beszédes gondok,
Nem lehet,hogy a tolvaj idő megszegje
Erővel, zúzva csenje el, megint
A reggelem meghitt csend-perceit.
Kívánom, nagyon, maradjanak meg
Szelíd időtlenségben, amelyben
Előre kudarcra ítélten is kiteljesednek.
Látómezőmben ott teáskanál, fényesen,
S csörren, a mozdulat minutában táncot lejt,
A hajnal sűrű illatában,kecsesen.
S rádöbbenek-mi végre vagyok? S köröttem a világ,
A nap, a felhők, színek, illatok...szirmát bontó virág
- Pirkadatkor , a zsendülő csoda tavaszba
Belesimulok, magamat megadva!
Átölel a csend és bambán ámulok,
A világ parányi részeként vagyok, vagyok...
Ma mi is a dolgom, percenként újjászületni,
Megélni az jövendő órákat, napokat.
Valakiket várni, s vágyni a jövő tavaszt,
A teaillatot, a rám hajoló most-pillanatot.
M