kognicia
I.
eddig azt vártam
hogy kevesebb ruhában
(vagy egy szál semmiben)
vagy anélkül állj előttem
most meg azt várom
hogy emléked halványuljon
élénken
II.
akadozik az élet
a lámpa árnyékot vet
a lét kényelmetlen
fészkelődik a lélek a testben
az ego követel
be nem váltott ígéreteket
és toporzékol
mint a hisztis kisgyerek
akarom, akarom,
akarom még az idődet!
együtt még
tovább veled
együtt a bárba
koktélt inni
a bicikliket
szentendére vinni
had guruljanak
velünk és alattunk
együtt jók vagyunk
követel, toporzékol
rajtam kéri számon
hogy véget ért
a félálom
hol a kirándulás
hol az irány
egy másik ország
hol a közös sütés
a réten elterülés
hol a séta
a balatonparton
és a közszeméremsértés
népszerű helyeken
hol a fürdőruha
és az ottalvós welness
miden ígéret
semmivé lesz
az ego követel
sok még a dolgunk
nem hagyhatod félbe
átmenjek estére?
ide még beugrunk
egy pizzára
oda meg egy sörre
és táncolnék pénteken
kétakkordos zenékre
mert kell ilyen is
néha
belecsókolok a hasadba
amikor a legkevsbé várod
legyen kéjes az álmod
nem engedem
követelem
hisztizik és tombol
ez az ősi
ez a legyőzendő
förtelem
uralkodni akar
és gyengeségemben
engedem
mint az össztön
a mélyben
ami rámtör
amikor a hajad
félrelibben
és a nyakad
legördül a válladra
és a vállad
felível a nyakadra
ahogy nézem
a vonzó kis görbület
felkínálja magát
a szájnak és a csóknak
most tényleg
ilyen fontos vagy?
az anyajegy is
játékra hív
meg a szád
szélén
a két ív
meg ahogy
kifehérlik
szádból a fogad
mégis miért
miért hogy
ilyen…
fontos vagy?
üvölt az ego
döngeti a lelkem
szorongatja
a tüdőm
tajtékzik
mint a vihar
az égen
merre kell tovább mennem?