Waldgespräch
»Es ist schon spät, es wird schon kalt,
Was reitst du einsam durch den Wald?
Der Wald ist lang, du bist allein,
Du schöne Braut! Ich führ dich heim!«
»Groß ist der Männer Trug und List,
Vor Schmerz mein Herz gebrochen ist,
Wohl irrt das Waldhorn her und hin,
O flieh! Du weißt nicht, wer ich bin.«
So reich geschmückt ist Roß und Weib,
So wunderschön der junge Leib,
»Jetzt kenn ich dich - Gott steh mir bei!
Du bist die Hexe Lorelei.«
»Du kennst mich wohl - von hohem Stein
Schaut still mein Schloß tief in den Rhein.
Es ist schon spät, es wird schon kalt,
Kommst nimmermehr aus diesem Wald!«
____________________________________
Beszélgetés az erdőn
- Késő… Az est már mostoha,
Hová nyargalsz erdőn tova?
Az erdő mély, s te itt magad…
Jöjj, szép arám! Lásd házamat!
- Hamis, csaló a férfi mind,
A szívem fáj, hasít megint;
Eltévedt kürt csalt erre, lám,
El, el! Nem ismersz úgyse rám…
A hölgy, ló – ékes gazdagon,
S az ifjú test is szép nagyon.
- Rád ismerek… Ég, el ne hagyj!
Te Lorelei, a boszi vagy!
- Igen – kastélyom csendesen
A Rajnát nézi messze lenn.
Késő… Az est már mostoha,
S nem jutsz ki erdőmből soha!
* * * * *