MTavaszi reggelek
Madarak csicsergése ébreszt reggel
Piros muskátlim benevet örömmel
Sűrű pára alászáll hegyormán, figyelek
Csordogáló eső neszét hallgatom, ébredek.
Kivirult kertem fái virágba borultak
Félálomban még rád gondolok Anyám
Ki anyatejjel tápláltad egykor testem
Idő múlására már nincs balzsam nekem.
Most én aggódom féltőn enyéimért
Kik legkedvesebbek szívemnek
Most boldognak kellene lennem
Hiszen vagytok nekem, de mégsem.
A köztünk lévő távolság elszakít
De öreg szívem még pumpálja a vért
Napjaim lépkednek lassan csendesen
Számvetésem az élettel mit rontottam el?
Már visszafelé út nincsen csak a magány
Várom, hogy a lepel lehull, rásimulva arcomra
Lágyan betakar, mint szemfedő, ha jő a halál.
Deák Éva