Tegnap nem akart aludni térni a Nap,
elkezdett bújócskázni a felhők alatt,
Majd az ég peremére rajzolt színeket,
sötét-lilát, bordót és kármin-vöröset.
Nézem a fákat a csurranó fény alatt,
szép formás alakjuk már alig látszanak.
Az alkony szürke fátyla a Földre borul,
az éj osonva érkezik, hangtalanul.
Ideje van nappalnak és éjszakának,
a munkának, alvásnak az álmodásnak.
A Föld ugyanúgy forog, mint tegnap előtt,
nem lehet siettetni a lomha időt.