Azokért a széttárt mirtuszi lábakért -,
három napja egyfolytában iszom,
töményet...
Várom az égből leszálló estet,
finom, érzéki, gyengéd, pokoli értéket,
harisnya, harisnyatartóval,
lábon cipő,patkózott tűsarokkal -,
Aki csak egyszer látja, az már elveszett...
Ó, Istenem! Oly illatos a verem!
Igába visz,
tönkretesz.
Gyengéd lelkem egy ökör,
kérődzik, feltűnést kelt,
karcsú szarvas a lelkem...
Szarvai közé veszi a nő melltartóját,
és
és bugyogóján vacok a fogam -,
Krinolénból van. Ó istenem, már darabokra tépném!