J. FRH. VON EICHENDORFF: A KÉSEI VÁNDOR
Írta: Szollosi David Dátum: Május 12 2016 07:40:07
V
Jövő tavasszal merre jár az énem?
Ezt kérdezém, midőn kalap-dobálva
Dalunk a völgyben zengtük egyre-másra,
S a bokrok friss virágot adtak nékem.
Teljes hír
Der verspätete Wanderer
Wo aber werd ich sein im künftgen Lenze?
So frug ich sonst wohl, wenn beim Hüteschwingen
Ins Tal wir ließen unser Lied erklingen,
Denn jeder Wipfel bot mir frische Kränze.
Ich wußte nur, daß rings der Frühling glänze,
Daß nach dem Meer die Ströme leuchtend gingen,
Vom fernen Wunderland die Vögel singen,
Da hatt das Morgenrot noch keine Grenze.
Jetzt aber wirds schon Abend, alle Lieben
Sind wandermüde längst zurückgeblieben,
Die Nachtluft rauscht durch meine welken Kränze,
Und heimwärts rufen mich die Abendglocken,
Und in der Einsamkeit frag ich erschrocken:
Wo werde ich wohl sein im künftgen Lenze?
___________________________________________
A kései vándor
Jövő tavasszal merre jár az énem?
Ezt kérdezém, midőn kalap-dobálva
Dalunk a völgyben zengtük egyre-másra,
S a bokrok friss virágot adtak nékem.
Azt tudtam én: tavasz fog körbe szépen,
Hogy fény-folyók sietnek óceánba,
Csodáknak földjén szól dalos madárka,
S az alkony pírja még a messzeségben.
De lassan jött az est, a vándorlásba’
Megfáradt hívem elpihent mind régen,
Virágom fonnyadt, éji szellő járja.
Az estharangok hívnak hazatérnem,
S magányban kérdem, rémületre váltva:
Jövő tavasszal hol lesz újra énem?
* * * * *