Tisza-parti sétám
Írta: szinci Dátum: Május 12 2016 07:40:24
V
Szegedi fagyos Tisza part,
üres parton csak a szél szaladt,
szürke csend ült le a tájra,
a folyó már a tavaszt várja.
Teljes hír
Tisza-parti sétám
Szegedi fagyos Tisza part,
üres parton csak a szél szaladt,
szürke csend ült le a tájra,
a folyó már a tavaszt várja.
Séta közben emlékeimben kutattam,
régen a Szőke Tiszán mulattam,
a folyón most hiába keresem,
nézem roncsait, de nem lelem.
A Víg matrózsöröző is üres,
körülötte sok jégmadár repdes,
a Tisza elapadt medrében,
hajók telelnek a fagyos kikötőben.
Lent számtalan szomorúfűzfa
búsul jégcsapoktól roskadva,
a szélben néha csilingelnek,
mintha valakinek üzennének.
Szemben a túlparton kihalt a strand,
néha egy-két fény fel-felvillant.
Amott a gőgös Bertalan feszít,
híd, hol a folyónk még oly szelíd.
A Stefánia kihalt peremén
talpam alatt a friss hó zenél,
már látom Dankó Pista szobrát,
régen oly szépen pengette húrját.
Sisi királynő ruháját hó lepte,
ki a népét nagyon szerette,
hűséges volt szép Magyarországhoz,
szobra közel a hegedűs prímáshoz.
Mátyás király talpig páncélban,
a kantárt tartva, díszmagyarban,
jogarral üget büszkén, a lován,
vigyáz a rendre szemben a Tiszán.
Számtalanszor elmondták már sokan,
visszahoznák őt ma boldogan,
szeretett Mátyás királyunk meghalt,
az igazság is sajnos vele halt!