Nem mosakszom a rengeteg szerelemtől,
s oly nehéz, hogy szerelemből hibáztassak,
vagy buta késztetése a szegény természetemnek,
mikor rózsákban látom égni a harmatot,
félve hiszem, hogy csókot ad neki, de még adhat neki csókot.
Nem mosakszom a rengeteg szerelemtől,
ma keveset tartalmaz az életem.
Mikor ők önfeláldozóak, és
virágoskertet építenek áldozatukkal,
íriszekkel, liliomokkal, be szemérmesek!
A meddők és aki rossz nem fogja megérteni,
én a kezdetektől bűnös voltam,
áhítattal mindent láttam...
És a legőszintébben, lehet, hogy féltem,
ha a húsban a pillanat nem köt gyümölcsöt,
akkor még az öröklét végtelensége is férhetetlen lelkiállapot.