Kicsike vágyak/Unokáimnak/
Írta: Zagyi G Ilona Dátum: Május 13 2016 10:19:00
V
Édes kis pofid,
oly gyakran ragyog,
kicsike vágyaid,
felhőkre rajzolod.
Teljes hír
Édes kis pofid,
oly gyakran ragyog,
kicsike vágyaid,
felhőkre rajzolod.
Lepkéket kergetsz,
tücsköt, bogarat,
csillan a sziporkázó,
bűbájos gondolat.
Minden állat érdekes,
cica ül a fő helyen,
nincs is olyan jószág,
mire nem mondod: Szeretem!
Csattog a mezítláb,
köveken tereken,
nem számít, ha hideg,
hiába az intelem.
Gázolsz a patakban,
érdekel a béka,
mondod a sikló is
isten ajándéka.
Virágot gyűjtesz,mindig
születés napom van,
nincs is ez másképp,
ha itt vagy a karomban.
Rotyog az étel,
a játék katlanban,
nem ettem jobbat, tán
csak álmaimban.
Mozdul a hinta,
vágyaiddal szárnyal,
nem lehet betelni
huncut mosolyoddal.
Elmeséled nekem,
a listád hosszú,
óriássá duzzad
a vágyott tennivaló.
Elolvad a nap is,
maga vagy a csoda,
varázslat a mozdulat,
minden bánatom oda.
Ha itt vagy nem számít,
szívem hányszor dobban,
nem gyógyítja semmi
tőled soha jobban.