Szerelmi ballada....
Még a kezdet kezdetén volt,
tojáshéj még a fenekemen volt,
mikor beirattak az ovodába.
Ahonnan kirúgtak hamarjába,
nem tettem semmi rosszat,
lányokrol húztam le bugyijukat.
Sok idő telt el azóta,nagy fiu lettem
lányoknak mindent megtettem.
Szerelmes lettem egy gazdag zsidó
lányába,aminek vége lett hamarjába.
A papa tönkrement,nem birtam
elszívelni a nagy veszteséget.
Utánna jött egy keresztény leányzó,
kinek a szive az enyémhez volt hasonló.
Mi ketten mindenben egyet értettünk,
szerelmi vágyunk túltengett bennünk.
Azt gondoltam örökké fog tartani,de
ő volt az,aki mondta:kezdesz untatni.
Tévedésböl belebottam egy szép
jómodorú lányba ki a hitet túlzásba
vitte s nem tudtam tenni semmit ellene.
Tanítgattam az élet élvezeteire ő csak
imádkozott reggel,este a szekszet nem
szerette,szegénynek az lett a veszte.
Így kalandoztam a nímfák között,míg
egy nap a szerencse belém ütközött.
Találtam egy gyönyörű nőt magamnak
tanárnő lévén túlszárnyalta mind azokat,
kik előtte csak gyerekcipőbe jártak.
Ő volt aki a végén megadta a diplomámat.
Végül,az a sok éhes asszony kiket nem
említettem,áldja meg őket a nagy Isten.
Csókra születtek,vágyuk soknak túltengett
amiröl ők nem tehettek,az élet játéka ez.
Hová lettek a csókok,a pásztor órák,lázas
éjszakák?csak az emlék jön vissza már.