44 ÉVESEN
Írta: Vasi Ferenc Zoltan Dátum: Május 14 2016 11:55:05
Sz
Gyűlnek a csikktetemek,
midőn azon merengek –
az a júniusi éj
parázs lehetett,
Teljes hír
Gyűlnek a csikktetemek,
midőn azon merengek –
az a júniusi éj
parázs lehetett,
fogantatásom gyásza,
kihordattatásom terhe –
annyit tudok, anyámnak
száraz szülése lettem,
a vár árkánál, kísérettel –
elfolyott magzatvizem egy része –
kínlódott! Jöttömnek örült-e?
S ahogy plántálódtak
belém a szokások –
s egy hernia rémlénye,
tudniakaró/adó tudása –
végül ez lettem én,
száműzött egyén.
Ők elmentek, korban
beértem Vaderna Jóskát –
amatőrként bicegek
egy profi ország futómuskátlija,
s a hajtások egyszer elenyésznek.
A hintőporig hintett-róvott meg
a jó nevű gimnázium ’84-ben,
addig is,Istenátkaként,
kinek félművelt-félőrült gyásza
tenné – röhely – költővé.
Mihez ehhez annyi könyv?
Odaveszett mindenem szinte,
cigire akad,de nem jut
elemózsiára.
A tétlenség íze,
ami mindig kísért,
az energiablokkos
akut-állapot –
irodalmat teremni,
hatni és nevelni
már nem kortárshatás.
Visszacsüggni a tanítók ajkára
szomjúhozva tudást,
több száz éves kút,
hogy szóljon újra úgy a szó –
de nem! – irodalmon inneni
a szöveg, a számvetés feljegyzései,
a megcsorbulások lajtsroma,
az emberhiányos éjjel,
a lejegyzett csoportleltár
egyszemélyes igénye -.
Ez jutott!
Egyetlen gyermekem, Szabolcs!
Mi lesz az a három kérés,
amit személyesen – önmagamból –
teljesíteni tudok?