Vártalak
Írta: Ayame Dátum: Március 08 2008 09:45:55

---

T


Ajkamon halovány mosoly játszott,
Szerényen, és kedvesen,

---

Teljes hír

---

Vártalak


Ott álltam a réten,
Hajamat fújta a szél,
Téged vártalak éppen.

A zöld fû susogva kavargott lábaimnál,
Hideg szél hûtötte testemet,
De legbelül égett bennem a szerelem tüze.

Magam köré fontam karjaimat,
Várakozó tekintetemet a sötét felhõs távolba fúrtam,
A villanypóznák drótjai vágták részekre.

A vihar közeledett, s én mégis türelmesen várakoztam,
A bennem dúló érzelmek csitítottak,
Várj még, mindjárt jönni fog.

Ajkamon halovány mosoly játszott,
Szerényen, és kedvesen,
Belsõ érzelmeimbõl keveset mutatva a világnak.

Elgondolkodva néztem a komor tájat,
Néhány madár a széllel küzdött szárny csapkodva,
De tovább sodorta õket, könyörületet nem ismerve.

Ahogy ott álltam, rád várva, és fázva,
Eszembe jutott, hogy miként látott meg téged szemem világa,
És onnantól képtelen volt elengedni, hozzád szokott, erõsen ragaszkodott.

Minden addig szerzett sebhely,
Egy csapásra beforrt, és híre sem volt többé,
Csak elmém tudta jól, mit szívem számûzni kívánt.

Reszketni kezdtem,
Nagyon lehûlt a levegõ,
Türelmem elfogyott.

Sarkon fordultam,
S karjaidban találtam magam,
Erõsen magadhoz szorítottál, s ajkaimhoz hajoltál.

Csókod felhevített,
Pislákoló lángomat felélesztette,
És vadul lobogva melegedtem fel tõle.

- Hiányoztam? kérdezte tõlem,
És én csak azt feleltem:
- El sem hinnéd mennyire!