mint a mesékben
Írta: reitinger jolan Dátum: Május 21 2016 10:57:23
Sz
Ott élek, hol álmot sző a jóság,
az ébredés csiklandoz tétován,
szavakban oldódik a valóság,
féltérdre hullik minden délután.
Teljes hír
Ott élek, hol álmot sző a jóság,
az ébredés csiklandoz tétován,
szavakban oldódik a valóság,
féltérdre hullik minden délután.
A hintón járt nappal visszasóhajt,
szent tüzével az ég is elkísér,
kitöröl belőlem minden ó jajt,
szende csendjébe apró fényt ígér.
Érinted ajkam, szemernyi balkon,
a lég kissé esős, párás, ködös,
percbe feszül a parázna alkony,
gyönyörbe hív álmatlan üstökös.
Megérint az édes, lanyha este,
egy szürke felhőn lassan átoson,
csillagok nyakékeket keresnek,
mind drágakő lesz itt a vánkoson.
Majd mikor lefekszem, észrevétlen
apró csókot szórsz kedvem kényeként,
( mesék kastélyát már nem reméltem,)
míg egybeforrunk szívünk fényerén.