Szimfónia
Írta: Aguzs Dátum: Március 08 2008 17:40:57
Vén Idõ ballag Erdõ Szellemével,
Beszédük lassan a régmúltba téved.
C
Teljes hír
Virtuóz orkán tobzódik a fákon,
Egyhangnyi levelek millióján táncol.
Faóriások kórusa bömbölve hajlong,
Susogva kísérik berkek és nádasok.
Égi üstdobos a villámot cifrázza,
Felhõszakadás most a tavak korbácsa.
Elcsitul lassan a mennyei lárma,
Tölgyek dereka közt úszik át a pára.
Vén Idõ ballag Erdõ Szellemével,
Beszédük lassan a régmúltba téved.
De öreg, ravasz szemük az ifjakat lesi,
Könnyes tekintetük csak õket keresi.
Ördögfiak, kik csak sárkánytejet ittak,
Csínytevésük után éppen hajba kaptak.
Boszorkák seprûvel kört írnak az égre,
Amott Faun bûvöli a lenge tünde népet.
Kövek között apró sámán dobja dobban,
Koboldnép táncára a rõzse lángra lobban.
Tó vizébe pucéran Diána lemerül,
Az erdei nép merengve álomba szenderül.
Jeges tûket szitál képembe az alkony,
Pókszõtte éjjel fonja be a tarkóm.
Valami lesz...
Csikorgó rémület csusszan a csonton,
Jéghideg markok foglya most a torkom.
Valami lesz...
De mi lesz, ha felsülök, ha borzalmas, ha nem jó?
Verseljek itt nekik, de hát hallgatni sem jó!
Tehetségem nincsen, fogjam be a számat?
Nem kevés kókler hatalmasabb nálam.
Ennyi pénzbe egy leégés belefér,
Hallgassuk most inkább a vonósok csevelyét!
Mi ez?
-Tán a hajnali szél neszez a levélen?
-Csak egy madár volt, mely rossz álomba tévedt.
-Talán keleten a hajnal derengését látom?
-Á, még jó ideig retteghetsz, barátom!
Most észrevétlen, álmosan és lassan,
Feléled a karmesterpálca,
Aztán még elnyúlik lustálkodni kicsit,
Harsonás a válla fölött az üstdobosra kacsint.
Majd komótosan nagy-nagy méltósággal,
Mintha tavi nádast a szél csak megpróbálja,