Jégszívű Vándor
Írta: ILLC G3C Dátum: Május 23 2016 18:05:58

---

H

Szélvihar kócolja hosszú hajamat,
Nem látom már oly tisztán céljaimat,
Elmosódnak előttem a képek,
Bánatos szemeim mitől könnyesek?

---

Teljes hír

---

Szélvihar kócolja hosszú hajamat,
Nem látom már oly tisztán céljaimat,
Elmosódnak előttem a képek,
Bánatos szemeim mitől könnyesek?

Ezer sebbel átszőtt testem s lelkem,
Jelzik a rögös utat amit megtettem,
A sors furcsa fintora hogy nem találtam,
Egy ölelő kezet mire mindig is vágytam,

Két láng gyúlt mikor megszülettem,
Az egyik benned a másik bennem,
De csak álmodom mégis minden éjjel,
Hogy létezel és az ébredés nem rabol el,

Valld meg a szíved mi mindent rejteget,
Halld meg mélyen belül zúgó érzéseidet,
Úgy ahogy én azt sosem tenném meg,
S soha többé már nem is tehetem,

Az álommal tűnsz el minden hajnalon,
De ébren is érzem sosem volt illatod,
S ha körül nézek semmi sem változott,
Csak üres szobámban egyedül vagyok,

S te űzöl e engem ugyanígy valahol?
Nem tudom de már nem is akarom,
Hisz nem vagyok csak egy elveszett,
Vágyak és érzések nélküli ember,

Bár tudnám, összeköt e minket a végzet,
Vagy nem vagyunk csak két tétova lélek,
Kik végtelen kötelékben örökké égnek,
De egymás tüzének lángjaitól félnek,

S ha álmomban újra látlak ébredni félek,
Mert olyankor mindent oly tisztán érzek,
De feleszmélve ismét csak mindentől távol,
Nem vagyok más csupán egy jégszívű vándor.