Múzsámhoz
Írta: hzsike Dátum: Május 31 2016 07:49:29
V
Kifosztott sorsom árva nélküled,
megfagyott bennem már a szép remény,
lángodra vágyom, hozd a fénytüzed,
izzó szavaktól ég a költemény!
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Múzsámhoz
A némaságba halljak most bele,
vagy úgy üvöltsek, mint a farkasok -
mit ér a fejsze melynek nincs nyele?
Szép szavak nélkül én is az vagyok;
eldobott szerszám - nem sok haszna van!
Törtszárnyú sas, csak szánalmas madár,
szárazfa ága, szellem, arctalan,
támaszát vesztett, omló sziklavár.
Mit mondjak még, hogy érezd azt mit én?
Kiszáradt tó, mely vízért eskedel,
s ki éles kések pengeélhitén
vigaszra várva, sírva vesztegel?
Kifosztott sorsom árva nélküled,
megfagyott bennem már a szép remény,
lángodra vágyom, hozd a fénytüzed,
izzó szavaktól ég a költemény!
Nékem a létem régen egy veled,
tollam vezetve írod verseim.
Minket az Isten, oly nagyon szeret,
betűk vagyunk a féltett díszein.
2016.05.30.