A nyár indul. Az esők összeesnek,
és mértéktelen torka nő az estnek,
s míg asztalánál dáridóra dőzsöl,
nagy darabokat harap az időből,
az előadást fák és bokrok nézik,
zöld tapsolásuk fölhallik az égig,
a függöny elé kiállnak a percek,
a mozdulatlanságuk szinte serceg,
s míg osztoznak a mérhetetlen kincsen,
a napsugárba belekóstol minden.