Saint-Germain
Az el nem szavalt vers
A rakodópart alsó kövén ülök,
s ott jövök rá, milyen dinnye vagyok.
Felpattanok, s kettesével szelem
a fokokat, majd mint az angyalok
úgy repülök át a házak felett,
majd leszállok: lépcsők előtt állok,
fel kell mennem itt is – küldetésem -
meg kell mentsem ezt a szörny világot!
A világ meg nyüzsög, zsong köröttem,
rám se ránt, míg lépdelek a lépcsőn
elhivatva és átszellemülten,
s a párkányra araszolok… Későn!
Senki sincs már előttem, a kertben
Arany János szobra néz lemondón.
„ Talpra magyar…” – szél viszi a versem,
s hang nélkül szavalják fent a Holdon.