Üres kalóriákon élek
Barna papírból hulló hűvös
kristályok olvadnak nyelvemen.
Reggelbe tespedt, tompa fénytől,
tejfehér fénytől fáj fejem.
Lüktetve száguld ereim útján
a szédítő, karcos koffein -
kapkodva verő szívem hangja
végigzeng testem húrjain.
Könnyű vagyok, felhúz az égbe
minden lélegzet... Pillanat -
zsibbad az agy és zsibbad a lélek -
ellep a hulló kábulat.
Hajnal van? Este? A félhomályba
bújnék, ne lásson pirkadat -
Nem vágyok másra, csak úgy aludnék...
Két méterrel a föld alatt.
/Pecze Margit 2016. 05. 25./