Hazától elszakították az otthont!
Kik még élnek, mesélnek, ennyi és pont.
Gyereket anyja karjából kitéptek,
Az óta égnek szívünkben a mécsek!
Utóbbi évszázadban folyvást ül magyaron az átok,
Áldás is van tán’ rajtunk, de folyvást vannak álnokságok.
Leszakított nemzet részek, mint anya karjából a gyerek!
De mi égetjük az emlék gyertyát a szívekben, emberek!
A hazánk csonka lett és ez már csak történelem,
De én belül, ezt mindennap átélem bensőmben.
Az okokat tudjuk, de nekünk kell bizony meghunyászkodni...
De a magyarság még biz' él, hogy meddig, azt persze nem tudni…
Vecsés, 2015. május 3. – Kustra Ferenc