Már nem tudok csodálkozni,
sem meglepetést okozni.
Minden abszurd, természtes,
nincsenek lehetetlenek.
Nem fontos érteni semmit,
mindenképpen megtörténik.
Érezni is felesleges,
egész életem üres lesz.
Kicsurgott a sok rossz emlék,
nem maradt, amit felednék.
Belenézek a tükörbe,
csak árnyékot látok benne.
Elkóborlok az utcákon,
otthonomat nem találom.
Ne sajnálkozz a sorsomon,
emlékezz, ki voltam egykor!