Zsermen Juhász Gábor: A BAGOLY
Épp' elmúlt az éjjel, s a kislámpám alatt
megállt az idő s a pillanat.
A Szellemek eddig a polcomon
hallgatták verseik mint olvasom
magamba zárva...s az idő szaladt.
Most múlt az éjfél, s a pillanat
állt, én meg ültem - fáradt alak -
le kéne dőlnöm szépen, hanyatt,
kezemet kulcsra a paplanon,
s várni, hogy jöjjön az alkalom,
amikor végre nem versemet
huhogom, s végleg ellebegek.