Athénben...
Egy este,ültem a hotel teraszán,
a kivilágított Akropolisz nézett rám.
Magasan a Hold fenn az égen,
csodássá tette azt nékem,
Emlékezve a történelemre,
Görög légiók hatalmas ütközeteire.
Kik uralták a messze térséget.
Nagy Sándor,kitöl a világ rettegett.
Sregével meghódította a félvilágot
dicsősége elérte a páratlanságot.
Sokaknak nem tetszett a nagy hatalma,
vagy talán a sok bachanália.
Felesége Roxana ki féltékeny lett a
sok konkurenciára, egy éjjel
méreggel végzett a nagy hadvezérrel.
Senki tudta meg mitöl lett vége.
Ki nevét beírta a történelem könyvébe.
Hoválettek a nagy hadvezérek,
Dicső uralkodók,a sok istenek,tudósok
mesterek?,Mind a múlté lettek.
Csak a romok amik emlékeztetnek,
Hogy réges-régen élt itt egy nép dicsőségben.
Hatalmak jönnek,mennek,újjak jönnek,kik
vágyaikkal nagyobbra törekszekek.
Így van ez már évezredet óta,
a szegény ember bőrét viszik a vásárra,
Nem tanul az emberiség,talán
már nincs is reménység