Veled és nélküled!
Írta: sziszifusz Dátum: Március 09 2008 04:20:52
T
Gyönyörködöm kibontott hajadban,
fújja a szél, amit én kavartam.
Teljes hír
Gyönyörködöm kibontott hajadban,
fújja a szél, amit én kavartam.
Édes kis arcod bánatosan néz,
könnyes szemedbe sorsunk belevész.
Belevész a szürkés rózsaszínbe,
az elmosódó ajtó, -ami nincs!
A végtelenben homályzó kilincs,
s a szívünk, mint kártya, kiterítve.
Meztelenül állunk egymás elõtt,
titkos fátyolruhánk messze szökött.
Érte futok, -iassan felemelem...
-De nézd! A szél kirántja kezembõl,
sebet hasítva, sivítva bömböl:
Értetek jöttem! Nevem, - Szerelem!
Elült a vihar, -(a tiltott gyümölcs)
fogom kezemben, levetett ruhám.
A józan idõ, az észérvû bölcs,
nem tudja már többé, feladni rám.
Kisüt a nap, a fény simogatja
a lepusztult héjú vén tûzfalat,..
Ott sütkérezek, s fázom alatta,
felidézem hát kibontott hajad.
Görnyedve szorítom varázsodat,
szemed sugarából szövök vad álmokat!
-Semmim sincs már, az ábrándon kívül,
mely szerelmem szomját eloltaná!
Az akváriumban, halszívem kihûl,
és lesûlyed lassan a kövek alá...