Pofonok
Írta: hzsike Dátum: Június 13 2016 17:30:23
V
Sok pofont osztott már a sors,
erejük csípett, mint a bors.
Mindegyik nagy volt, intő jel,
felértek egy-egy intővel.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Pofonok
Sok pofont osztott már a sors,
erejük csípett, mint a bors.
Mindegyik nagy volt, intő jel,
felértek egy-egy intővel.
Okulni kaptam, lecke volt…
Arcomon most is ég a folt,
friss még a pírja, fáj nagyon.
Hibámat mindig vállalom,
de, hogyha mindez oktalan
- szíveden rőtszín rozsda van -,
pennádból minden tollvonás
lelkembe sajgó árkot ás.
Szavakkal verve szüntelen,
mikor az ember bűntelen,
nem könnyű élni! Szópofon
virít az éltes arcomon.
Öld meg a koldus szívemet,
túlélni már csak így lehet!
Szeretlek! - érd be ennyivel,
de menj, ha mégis menni kell!
2016.06.13.