Zsermen Juhász Gábor: A VILÁGVÁLOGATOTT
Oh, Shelley, Keats és Byron,
dallam, kaland, világom,
tenger - szépségbe halva
nézek Rátok a Holdra!
Oh, Goethe! Goethe! Goethe!
Oh, senki sincs fölötte,
csak én, csak én, az Isten,
szép öntömjénfüst hitben.
Petőfi,-tőfi,-tőfi,
nem lehet Őt letörni,
örökkön ég az ága,
üvegkriptába zárva.
Baudelaire, Verlaine és Rimbaud,
Sátán- Isten- hímringyó,
mint örök Szentháromság
csak rázza kopott rongyát.
Ady, Ady, Te Endre!
Köpjünk most is a rendre!
Halálig izzon vérünk!
Ha nem, hát végünk! Végünk!
Walt Whitman, Whitman, Whitman!
Te is jövel? Még mit nem?!
Lobogjon itt egy yenki?
A nevem nem lesz Senki!
Zsermen Juhász! Te, Gábor!
Nagy sztárt csinálni bátor
vagy önmagadból látom,
te eltévedt barátom!
Kovács András Ferencem!
Mester! De messze mentem:
paródiába fúlok,
s érzem ez itt már túl sok.