EDUARD MÖRIKE: AZ ELHAGYOTT SZOLGÁLÓLEÁNY
Írta: Szollosi David Dátum: Június 16 2016 04:43:18
H
Ha kélnek kakasok,
S a csillagok kihunynak,
Már tűzhelynél vagyok,
Be kell, hogy gyújtsak.
Teljes hír
Eduard Mörike
(1804-1875)
Das verlassene Maegdlein
Frueh, wann die Haehne kraehn,
Eh die Sternlein verschwinden,
Muss ich am Herde stehn,
Muss Feuer zuenden.
Schoen ist der Flammen Schein,
Es springen die Funken;
Ich schaue so drein,
In Leid versunken.
Ploetzlich, da kommt es mir,
Treuloser Knabe,
Dass ich die Nacht von dir
Getraeumet habe.
Traene auf Traene dann
Stuerzet hernieder;
So kommt der Tag heran -
O ging er wieder!
___________________________
Az elhagyott szolgálóleány
Ha kélnek kakasok,
S a csillagok kihunynak,
Már tűzhelynél vagyok,
Be kell, hogy gyújtsak.
A fényes láng lobog,
Szikrák ugrálnak,
Reájuk bámulok,
Lesújt a bánat.
Mert akkor, hűtelen,
Felrémlik képed,
Hisz minden éjjelen
Az álmom véled…
Ilyenkor könnypatak
Szökik szemembe;
Így indul hát a nap,
Csak vége lenne!
* * * * *