Úsznék az árral,
a nagy Dunában
a hullámok habjain,
egész' a Fekete tengerig.
Ott várnál a parton rám,
integetnél, mert látnád,
hogy valamit visz a víz,
hogy én vagyok, nem hinnéd.
Ha az Óceánnál várnál,
addig is elhajóznák,
hogy mégegyszer lássalak,
öleljelek, csókoljalak.