Kaput nyitott a végtelenbe
egy bűvös napra az idő.
Egy szélmalom várja remegve,
hátha lovagja visszajő,
mert Rocinanték itt maradtak,
de a búsképű elszelelt,
s ha nincs jó tárgya a haragnak,
a költő minek énekelt?
Forog a föld, a kapu széles,
hatalmas csövet szőtt a fény…
az űrből tán még jönni képes
egy vakhitű, de tiszta lény,
és akkor újra megcsikordul
a széllapát, forogni kezd,
s a lovag megáll, visszafordul,
és szelíden gyökért ereszt.
A fotó, melyről a vers íródott, Győri Zoltán alkotása ()
A fotót és a verset a Lucien Hervé Kamera Klub "Reflexiók" c. pályázatán az Összművészeti Kiállításra beválogatták Hódmezővásárhelyen. Kiállítás megnyitó jún. 19.