Számvetés
Írta: fava Dátum: Június 16 2016 21:14:19
V
Szinte ott hol part menti füzek alatt,
A Latorca a Bodrog ölelő karjaiba szalad,
Valahogy, úgy ahogy a pajkos szél oson,
Megleptem Jó anyám egy fázós őszi hajnalon.
Teljes hír
Számvetés
Szinte ott hol part menti füzek alatt,
A Latorca a Bodrog ölelő karjaiba szalad,
Valahogy, úgy ahogy a pajkos szél oson,
Megleptem Jó anyám egy fázós őszi hajnalon.
Hozzám nőtt ahogy ott csobogott,csacsogott,
Uszálya áttetsző borostyánként ragyogott.
Akkor sem riasztott, ha túlnőtte önmagát,
Szilaj ,zengő ropogással átszakadt a gát.
Testes, bajszos harcsák sodródtak az árral,
Csatázva törmelékkel, iszapos hinárral.
Tajtékozva ostorozta a töltés oldalát,
Mi óvta otthonunk és a templom udvarát.
Tudtam maholnap bevonja krómszín palástját,
Imitt-amott hagyva csak pár zöldes pocsolyát.
Nyers halszagával súlytalanul, lomhán loccsan,
Felszínén csak a rajzó szúnyogháló moccan.
Bodrogköz - gyermekkorom igéző diszlete,
Mocsárba ágyazott kócos fűzfaligete.
Apránként fedeztem fel gazdag kincstárát,
Lenge árnyékként követve apám lábnyomát.
Mezőket járva úgy hittem enyém a világ,
Fejet hajtva nekem bókol minden kis virág.
Köszönt a pacsirta ezüstös felhők között,
Olykor egy hulló levél is táncba szökött.
Imbolygó lombsátrak közt suttogó szellő,
Mesél nekem a lebegő gyapotpehely felhő.
Dallá szépülő rovarok halk zümmögése,
Fecskefarkú pillangók könnyű neszezése.
Sírásom elvegyült a fellegek könnyével,
Dideregtem meztelen, sovány jegenyével.
Mezőn vágtató szél - hüppögő panasza,
Megérintett a szigorú táj néma fohásza.
Lelkembe sompolygott ezernyi látomás,
Gyötört , sanyargatott mint álnok uzsorás.
Pattanásig telt szívem ki akart önteni,
Vezeklésbe torkolló verseket költeni.
Olykor megriasztott a gének torlódása,
Elmémbe tolakodó szavaknak zsongása.
Vonszoltam húsba markoló szoros igáját
Titokként zártam fiókba lelkem imáját.
Eszméimre zárt kaloda folyton kinyílott,
Kitartó végzetem cseppet sem alkudott,
Fiam szemében lobogó szikra üzenet
Feloldotta a megkövesedett görcsöket.
Gyermekem keze nyomán élednek a képek,
Lebegő árnyékok titkot hordozó fények,
Ingatag lábnyomok, sorsnyi pillantások,
Emlékbe rögződött kecses arcvonások
Hátam mögött felgyűltek a lepergett évek,
Tán itt az ideje egy röpke számvetésnek,
Legtöbb: amit adtam két kincset érő élet
Legtöbb: amit kaptam széllel szálló ének.
fava