Japanese maple
Your death, near now, is of an easy sort.
So slow a fading out brings no real pain.
Breath growing short
Is just uncomfortable. You feel the drain
Of energy, but thought and sight remain:
Enhanced, in fact. When did you ever see
So much sweet beauty as when fine rainfalls
On that small tree
And saturates your brick back garden walls,
So many Amber Rooms and Mirror Halls?
Ever more lavish as the dusk descends
This glistening illuminates the air,
It never ends.
Whenever the rain comes it will be there,
Beyond my time, but now I take my share.
My daughter's choice, the maple tree is new,
Come autumn and its leaves will turn to flame.
What I must do
Is live to see that. That will end the game
For me, though life continues all the same
Filling the double doors to bathe my eyes,
A final flood of colors will live on
As my mind dies,
Burned by my vision of a world that shone
So brightly at the last, and then was gone.
_______________________________________
Japán juhar
Halálod, mely közel: könnyű eset,
A lassú elmúlás nem fáj tehát.
Lélegzeted
Kapkod csupán, és fogy energiád,
De látsz, és gondolatok járnak át;
Tisztábban is… Láttál-e azelőtt
Oly szépet, mint mikor eső szitál
Fácskád fölött,
S a tégla kertfalad nyirkosan áll?
Csodaországot, mely így rád talál?
Az alkony pompás látvánnyal felér,
Pirosló fénye mindent átszínez,
S véget nem ér.
Ez így lesz majd, ha eső permetez
Utánam is, de most még jussom ez.
A lányom választotta csemetén,
Ha itt az ősz, a lomb rőt lánggal ég.
Muszáj, hogy én
Még lássam azt… Bár nékem játszma-vég,
Az élet úgy zajlik tovább, mint rég.
Szemembe végső áradat nyomul
Az összes színből, tárt ajtókon át;
Elmém fakul,
De fellobban még egyszer a világ,
Hogy belém égjen végleg: nincs tovább!
* * * * *