Mítikus kamilla
Írta: rimfarago Dátum: Március 09 2008 13:08:31
Különös, fájdalmas álmom volt az éjjel
Átéltem újra azt, mit egyszer, sok éve régen.
H
Teljes hír
Különös, fájdalmas álmom volt az éjjel
Átéltem újra azt, mit egyszer, sok éve régen.
Kórházi ágyon feküdtem, erõmtõl elhagyva
Nehéz mûtét után, magamra hagyatva
Kómában, feküdt nyugodtan, mozdulatlan testem
Lelkem, hánykódott csapdába esve, kiutat kereste
Családom mellettem monoton imákat mormolt.
Az idõ meg állt, szörnyû krízis állapot volt.
- Mindent megtettünk mi rajtunk múlott!
- Most rajta a sor! - mondta az orvos
Beszéljenek hozzá, hívják vissza már
Az életben férje, gyerekei mind erre vár.
Lelkem egy mély gödör legaljára esve
Kapaszkodott felfelé, mindig visszaesve
Arcomat fel felé fordítva kétségbe esve álltam.
Valaki segítsen! Zokogva, fentrõl csak erre vártam.
De nem jutottak el hozzám a, bíztató szavak
Elmenni készültem, feladni, már csak ez maradt!
Zokogva, még egyszer vágyakozva fel felé néztem
És akkor egy, mosolygós kisgyerek nyúlt értem.
- Mit keresel ott lent, a hidegbe, sötétbe és mélybe?
- Nem tudok kimászni, nyújts valamit értem!
Egy pillanatra eltûnt, visszament a körötte elterülõ rétre
Egy szál kamillát hozott, azt benyújtva húzott vissza a létbe.
Sokáig talány volt, számunkra ez a mosolygós gyermek
Ki egy szál virággal segített abban, hogy újra élni merjek
Évekig senki nem tudta, ki lehetett õ és mi az üzenet nyitja
Majdnem elfeledtük már, amikor megérkezett családunk új tagja.
Különös álmomból szívdobogással, ébredek
Karomon csendesen kis unokám szendereg.
Csodaszép arccal álmában is békésen mosolyog
Õt küldték nekem akkor, és most is az angyalok!