Tévúton.
Írta: Artakos Dátum: Július 01 2016 20:04:34

---

V

Zsibong a város zaja,
hullámokban terjed
a betonban tova.
már rezgésben ringunk.

---

Teljes hír

---

Zsibong a város zaja,
hullámokban terjed
a betonban tova.
már rezgésben ringunk.
Alvásunk kábulat.
Testünkben visszhangja
üti az érfalat.

Ruhánk már műanyag.
Talpunk aszfalton jár.
Orrunkban benzinszag.
Felettünk szüntelen
süvítő ködcsíkok.
Hegyükön acélmag,
mögöttük tűztorok.

Acélkohókban a láng
szünet nélkül lobog.
A gyáróriás ráng,
a gőzkalapács kopog.
Sistereg a vasfolyam,
tüze vasmedret vág.
Az ember és vas rohan.

Kattog a komputer
és gyorsabb, pontosabb,
mint emberagyból ezer.
Mit régen lázálom,
vagy őrült remélte,
a száguldó ember
feljutott az égbe!

De a Föld reszket,fél,
mert beton silókban,
pusztító erő kél.
Ahogy épül az élet,
a gonoszság sem áll.
Amíg az ember él,
les rá a halál.

Itt és ott is hullunk,
mint ősszel a legyek.
Rossz híreket hallunk,
a családunk beteg.
Szívinfarktus és rák!
Rossz tanokat vallunk,
gyomrunkban véres nyák.

Vajon hová jutunk?
Van e biztos jövőnk?
Nem téves e utunk?
Talán a zöld rónát
kellett volna járni.
Ahol boldogok vagyunk
s nyugalmat találni.

/Ezt a verset 1976 decemberében írtam.A kérdést ma is fel lehetne tenni./