A rabszolga balladája
Írta: Tiberius Dátum: Július 03 2016 10:54:05
H
Késő délután van,naplemente
közeledik,a világ lecsendesedik.
Crow madarak keresik helyüket,
hol az éjjelre megpihenjenek.
Teljes hír
A rabszolga balladája...
Késő délután van,naplemente
közeledik,a világ lecsendesedik.
Crow madarak keresik helyüket,
hol az éjjelre megpihenjenek.
Békák brekeknek,a nádasban,
New Orleans mocsaras távlatában.
Meghúzódva a sűrű bozótban,
kimerülten liheg,egy fekete rabszolga.
Megunta a rabszolgaságot,szabadon
nőtt fel,szabadságra vágyott.
Kutyák csaholása hallatszik a távolbol
üldözői közelednek,vesztére szegénynek.
Egy a szerencséje az éj közeledte,
vérebeket nem engedik el a sötétben.
Ha időt nyer,túllehet a nagy veszélyen,
szomorú,rabszolga életen.
Primitív elmélye felfogni nem tudja,
hogy ebben a világban valaki másnak
az életét szabadon bitorolhatja.
Emléke kóvájog az ősi szabad vadonban.
Veszélyes vidéke ez a környéknek
zöld szinű maszat takarja a vizet
Krokodilok,csörgő kígyók uralják a
vidéket,jaj annak ki nem ismeri a terepet.
A néger nem jutott messzire a sötétben,
meghúzodott egy bokor tövében.
Másnap a kutyák,jó munkát végeztek
a lábnyomokra hamar ráleltek.
Lakolni kell a fekete embernek,huszonöt
botot a hátára vertek.Ne felejtse el, hogy ki
a gazdája,kinek az élete van a tulajdonába
ebben az igazságtalan,sötét világban.
Emberi gyarlóság,sosem nő ki magából
kihasználjuk a tudatlanokat a javábol.
Remélve egyszer megérjük,hogy mindnyájan
emberek vagyunk,kik ezen a földön élünk..