Porban matattam teérted
hullának tettetve magam.
Másoknak évek peregtek,
de számomra
a másodperc is elakadt.
Hogy gyógyulhat
az ördögi emlék?
Hisz kannibálként rágja önmagát,
amitől folyton öklendezik a szív.
Elmémet,
zaklató délibábok lengik be,
az igazat megvallva téged keresve,
kivéve önmagamban.
Szakasztott rezzenéseim
a gyökerükbe kapaszkodnának.
Gyakorlatiassága halott,
holott elméletileg
napi szinten művelem.
2016.07.06./Hegedüs Andrea/