Érted is eljövök
Írta: Hegedus Andrea Dátum: Július 09 2016 15:22:08
Sz
A nap becsukja szemét
s aludni tér, mikor én a sajátomat kinyitom.
Port a cipőmmel rugdosom.
Felkavar a játszótér
Teljes hír
Hegedüs Andrea
Érted is eljövök
A nap becsukja szemét
s aludni tér, mikor én a sajátomat kinyitom.
Port a cipőmmel rugdosom.
Felkavar a játszótér
üres látványa.
A hintába ülve
lökök magamon egyet,
a láncok éles nyikorgása
megtöri a csendet.
Továbbhaladok.
Rájövök, hogy saját árnyékom
árnyéka vagyok,
s szívem helyett
a cipőm kopog az aszfalton.
Magányos vagyok. Valaki csak megérti.
Egy gyenge fény
pislákol a távolból.
Egy morzejel,
s nekem szól
„Segítség! Segítség!
Félek a sötétben
egyedül”, halkan suttogta.
Annyira akartam
vigyázni, hogy halálra
ne rémisszem, hogy
lopakodó lépteim
elgáncsoltak.
Mások reményére, a magányom gyilkosára
esve, elloptam
az egyetlen fényt az éjszakába.
Zokogva, hátamra fordulva, könnyfüggönyömben
fények megszámlálhatatlan
tömegét láttam.
Fejemhez kaptam, mint egy
másnapos,
ki rájött,
hogy hol lakott,
s, hogy nem is volt magányos.
2016.07.08.