A KÉRÉSZ
Írta: Saint-Germain Dátum: Július 12 2016 11:56:23
V
Hűs patak vizének tünde csillogása,
fürdőzik a fényben szitakötő tánca,
rezegnek szárnyai, kis erezett hártyák,
ám az én szemein nem e csodát látják.
Teljes hír
A KÉRÉSZ
Hűs patak vizének tünde csillogása,
fürdőzik a fényben szitakötő tánca,
rezegnek szárnyai, kis erezett hártyák,
ám az én szemein nem e csodát látják.
Távolabb bámulnak, át a túlsó partra:
ott fekszik egy tündér, elnyílva az ajka.
Inni jött a vízhez, s elnyomta az álom,
simogatta a sás - életem, halálom.
Azt susogta a nád: - Keltsed fel hát szépen,
úgy, amint a hősök a régi mesékben! -
Menjek át a vízen, s leheljek rá csókot?
S, ha béka lesz belőle, s űz belőlem csúfot?
Vagy tán egy boszorkány? Bűbájoló némber?
- A partra horgonyzott ezerféle kétely -
Kivetné hálóját rám, és fogoly lennék!
Örökös vándornak olyan ez, mint nemlét!
Jaj, de ha utamnak ez a végső célja!?
S valódi tündér Ő, nem banya, nem béka!
Maga a Szerelem és maga a Szépség!
- Miért húz még vissza egy homokszemnyi kétség? -
Lerázni magamról, és bátran belépni
a hűs csobogásba, csendben általérni,
hajolni fölébe, s megcsókolni lágyan...
Ahh, a szitakötőt milyen régen láttam!
Merre is szállhatott? Jobbra - balra nézem:
elázott virágként úszik le a vízen.
Ennyi volt az élte, pár perc e világon,
belehalt a fénybe, s elvitte az álmom.