Radmila Marković
Két kezem
Szorosan tartom
a kezemben,
mindég tudtam,
vagy reméltem
vidám mosoly lesz
arcom dísze,
boldogan lépkedek
a felkelő Nap elébe.
Az, amit szorosan
tarok a kezemben,
a szívemnek
a legismerősebb:
gyermekkorom,
testvéri szeretet,
gondos, szigorú
de meleg, bieztos
családi fészek.
Szokatlanul tört rám
a legerősebb, a
mindent elsöprő
anyai szeretet,
szorosan tartom
ma is a kezemben,
amíg élek el nem
engedem, mert a
szívemből nőtt ki
mindkét kezem.