H.Gábor Erzsébet
Hilda pecázik
Csodaszép a horgászélet,
egyedül itt sose félek,
vigyázz rám az Úr az égen,
pecázás a szenvedélyem.
Elvagyok, mint pók a falon,
s míg a könyvet kiolvasom,
lábujjhorgom zsenit avat,
kifogom az összes halat.
Míg a Napnak lángja hevít,
képzeletem szárnya repít -
madár leszek, s fenn az égen,
felhők között vár az éden.
Testem könnyű, tollam puha -
olyan mint a selyemruha,
nem érzem a dús kilókat,
kacér a szél, megcirógat.
Jaj, de szákom majdnem tele,
indulnom kell hazafele!
Halászlé lesz estebédre,
ezer csókot kapok érte!
2016.07.16.